Párban szép az élet, és még az acc200-ban is ott van a kettes szám!

Egy virágboltban sokféle emberrel kénytelen kapcsolatba lépni az eladó. Ezzel én is így vagyok, rengetek olyan figurával találkoztam már… vannak kedvesek, kedvetlenek, de elég sok itt Budapesten az, aki kevéssé udvarias. Mindenesetre én mindig próbálok nagyon előzékeny és kedves lenni a vendégekkel.

Mostanában jöttem rá viszont, hogy azért vagyok újonnan folyamatosan beteg, mert az immunrendszerem gyenge, és télen sok a beteg ember, sok a beteg vendég – tartani a távolságot szintén elég bonyolult, hiszen egymással beszélgetünk, a kontakt nagyon fontos, a vendégeknek érezniük kell, hogy törődünk velük.

Legutóbb elég csúnyán lebetegedtem, még azt is tudtam, ki volt az a nő, akitől elkaptam a megfázást. Egy kedves hölgy volt, aki temetőbe vett virágcsokrot, színes növényeket kért, azt mondta azért, mert a halott férfi is színes egyéniség volt (aztán hapcizott egyet). Nagyon kedves volt velem, de sajnos olyan szörnyűséget eresztett rám, amely hetekig gyötört. Nem volt nagy betegség, de azért hitvány módon megviselt: folyamatosan volt egy kis hőemelkedésem, szédelgésem, ráadásul köhögtem nagyon, egy rakat váladék halmozódott fel, nagyon sok nyák, ami teljesen elrontotta a közérzetemet. Szerettem volna minél hamarabb meggyógyulni, vedeltem a teát literszámra, de semmi változás nem történt. Amikor már tényleg hetek óta szenvedtem, egészen véletlenül tért be hozzám ismét az a nő, akitől a betegséget elkaptam. Látta, hogy hasonlóak a tüneteim, köhögtem is előtte egy kicsit, aztán félig bűnbánó hangon megjegyezte, hogy neki az acc200 segített. Ő mindig teába, vagy narancslébe szórta bele port, és eléggé ízlett neki úgy… ráadásul már érezte a változást két nap után is, szinte rögtön. A nyák feloldódott a torkában, és sokkal jobban érezte magát.

Hát, gondoltam, egy próbát megér. Szóval megrendeltem a prevenciopatika.hu oldaláról ezt a híres nevezetes acc200 nevezetű gyógyszert, hátha mutatkozik valamiféle hatása. Megnéztem a betegtájékoztatót, még C-vitamint is tartalmaz, szóval az immunrendszerem erősítésének feladatát is vállalja részben.

Teával tényleg egészen finom volt, de még vízben is iható. Kicsi narancsos ízt éreztem benne. Talán egy hétig iszogattam a gyógyszert, vittem be a virágboltba is – többen is kérdezték, akik éppen betértek, mégis mit szürcsölgetek ilyen hévvel. A beteg embereknek, akik krákogtak én is ajánlottam a gyógyszert, hiszen egészen nagy változást eredményezett a testemben már néhány nap alatt is. Fel is hívtam anyukámat, hogy ismeri-e ezt a csodaszert, ő meg azt mondta, hogy persze, már évek óta ezt használja, de azt hitte, hogy én is tudok a létezéséről. Mondtam neki, hogy hát köszönöm szépen, nem tudtam, és egy néni adta le a drótot, mert már hetek óta haldokoltam. Anyukám aggódott kicsit, még aznap át is jött, hogy főzzön nekem egy jó húslevest. Azt rendesen be is toltam.

Az egész történetben talán az a legviccesebb, hogy betegségem során ismerkedtem meg mostani férjemmel is. Éppen az anyukájának köttetett csokrot nálam, a születésnapi ajándékát csináltam. Aztán köhögött kicsit, én meg megkérdeztem, azért minden rendben van-e. Mondta, hogy betegeskedik egy ideje, én meg kedvesen felajánlottam, hogy csinálok neki egy acc20 mixet, egy jó gyümölcsteával összekeverem, ha gondolja. Még fél órát kellett várnia arra, hogy elkészüljön a csokor, odakint pedig esett az eső…

Szóval csináltam neki egy acc200-at, ő megitta, kicsit jobban lett, aztán másnap is eljött hozzám, hogy köttessen csokrot, meg azt követő napon is, meg utána is… Egy idő után nem is mondta, kinek lesz, nem talált ki semmilyen ürügyet. Aztán viszont, egy alkalommal rózsacsokrot kért, meg is kötöttem, közben nevetve felelevenítette nekem, milyen kedélyesen főztem neki teát acc200-zal, és milyen jót beszélgettünk már akkor is… Aztán mikor elkészült a csokor, és átnyújtottam neki, ő visszaadta nekem…

Így kezdődött a kapcsolatunk. Az acc200 nem csak a betegségemet tüntette el, hanem mostani férjemet is neki köszönhetem.