Királyliliom vagy nárcisz: amikor a virágkötő megoldja

Egy virágboltban elég sok érdekes történetet hallhat az ember. Négy éve dolgozom egy budapesti boltban, ahol minden nap különös emberekkel találkozhatok.

Néhányan elmesélik a szerelmi életüket, vagy nálunk siratják meghalt szeretteiket. Egyesek beszámolnak a szüleik válásáról: a legérdekesebb történetet egy nagyon kedves öregasszony mesélte, aki felháborodottsággal vegyülő elkeseredettséggel mesélte, hogy hetven éves szülei az utóbbi napokban döntötték el, hogy szeretnék, ha életük külön utakra ágazna. Eléggé megdöbbentett ez a történet, hát nyolcvan évesen már hova ágazna, meg milyen élet. Egy kellemes, nyári délután, Berci bácsi, aki állandó vásárlónk (minden délután visz haza a feleségének egy csokor virágot), elnyűtt arccal lépett be a kis üzlet küszöbén. Úgy nézett rám, mint aki az imént hordott ki lábon egy infarktust. Nem a szokásos nárciszcsokrot kérte, én meg gondolkodtam, rákérdezzek-e a bajára vajon. Aztán végül elkezdte magától, amikor elővettem a szalagokat a virágkötéshez.

Elmesélte, hogy tegnap éjszaka kamillateát főzött, és nem zárta el rendesen a gázcsapot… Aztán rárobbant a lakásra a konyha. Szerencsére a nappalinak és a hálónak nem történt semmi baja, de a konyha teljesen tönkrement, az előszobában meg bekormozódott a tapéta. Aztán most ezért kér inkább királyliliomból csokrot, mert a Juditka még nem látta, a hétvégén meglátogatta az unokákat Pécsett. Beleremegett a hangja Juditka nevébe, előre rettegett a néni haragjától. Meg tudtam érteni, lebiggyesztett szájjal kötöttem tovább a virágot és rendezgettem a szirmokat, semmi biztatót nem tudtam ugyanis mondani, lelombozni meg nem akartam.

Így is eléggé el volt keseredve szegény.

Juditka legkedvencebb helye a konyha volt az egész lakásban. Folyton sütött-főzött, sürgött-forgott, receptekkel kísérletezett. El tudtam képzelni azt az istentelen haragot, amit a tragédia után érezhetett: és szinte a bőrömön éreztem Berci bácsi félelmét is, meg a mély bűntudatot, hogy a tea miatti szenvedélye okozott szeretett feleségének ekkora szomorúságot. Folyton azt mondogatta, hogy a vízforralót kellett volna használnia… (De hát Berci bácsi literszámra issza a teát, célszerűbb egyébként lábosban lefőzni. Persze amint az eset mutatja, jóval veszélyesebb is. Meg drágább.)

Kesergett arról, hogy fogja fölújítani a konyhát Juditkának, hát így kávézni se fog tudni, nemhogy főzni: a konyhabútoroknak nem tett jót ez a kis baleset, hát ronggyá égtek Juditka kedvenc szekrényei, a porcelán evőkészlet szétrobbanásáról nem is beszélve. A teljes kétségbeesés lett tehát úrrá szegény emberen. Ráadásul a nyugdíjból sem tudta, hogyan futhatna egy teljesen új konyhára.

Miután elkészítettem a csokron, gyászos pillantást vetettünk egymásra, én azt tanácsoltam neki, legyen bátor, ő pedig megszorította a kezemet, ahogyan elvette a csokrot, aztán szomorkodva eloldalgott.

Munkaidő után azon tanakodtam, hogy segíthetnék Berci bácsinak túlélni Juditka haragját. Találtam is egy oldalt, ahol kiváló tanácsokat adnak a konyha berendezését illetően: praktikusan, szépen, kényelmesen… talán az ötletbörze, meg az izgatottság, hogy teljesen új konyhabútorral és eszközökkel rendezheti be a teret, föloldja majd benne a haragot Berci bácsi iránt.

Másnap lelkesen mentem hát dolgozni, hátha tudok segíteni ezekkel az új infókkal egyik kedvenc vásárlómnak. Éppen egy rózsacsokrot kötöttem elérzékenyülve egy menyasszonynak, amikor Berci bá megjelent az ajtóban, teljesen fehéren, lesápadva, mint aki egy nap alatt öt kilót fogyott. Azt mondta kesergő hangon, Juditka teljesen kikelt magából, először kiabált vele, megfenyegette, hogy kihajítja a nyakkendőgyűjteményét a kukába, ahogy van. Aztán elkezdett sírni, és azóta is sír, összekuporodva a hálóban, az ágy végében. Amikor Berci bácsi meg akarta simogatni a haját, nedves volt az egész, meg a párna is, mert Juditka összesírt mindent. El fog ázni az egész lakás, mintha kiömlött volna bele a tenger nagy áradással, ezt aztán igazán nehéz lesz majd fölújítani.

Megkötöttem Bercinek a királyliliomot (megint nem nárciszt kért ugyanis), és miután átadtam neki, leírtam egy kis cetlire azt, hogy konyhabutorom.hu, és vártam, megérti-e mire gondolok. Mivel nem értette, elmagyaráztam neki a tegnap éjszaka kigondolt stratégiámat. Ekkor láttam némi fényt megcsillanni a szemében…

Két nap múlva Juditka jött le hozzám a boltba, és elemi lelkesedéssel mesélte, hogy a férje, az a jó öreg, szegény Bercike felrobbantotta a konyhát, de sebaj, mert rengeteg jó ötlete van ám, és nagyon élvezi a felújítást, rendezgetést.

Azt hiszem ezekért a sztorikért érdemes virágkötőnek lenni.