Egy jó kis hétvége, és az angol nyelvtanfolyam

Manapság szinte minden hétvégére van valami, ami miatt nincs pihenés, sem megállás.

A hétvégi tennivalók

Minden kezdet elég nehéz, és igen csak nehezen indul. A reggeli felkelés, az elindulás…semmi sem megy egyszerűen. Amit pedig sokszor magunk mögött hagyunk, arról inkább nem is beszélnék.

Minden hétvégénigyekszek azért kitakarítani, összepakolni, főzni mosni, és azon gondolkodni, hogy kinek mi is lesz a jövő héten, összerakni előre a hetet. Kész tervezés. Mindenkinek felírom, hogy mikor hol kell lennie, vagy épp hová kell érte elmenni, és eljuttatni valahová.

A családunk

Mondjuk, rögtön ezzel kellett volna kezdenem, hogy bemutassam a családot. Szóval a családunk 5 tagú, 3 gyermekünk van. Andris a férjem elég sokat dolgozik, van hogy reggel elegy, és csak este jön haza, a kicsik addigra alszanak is már sok esetben. Hiába jár haza, van hogy napokig nem is találkoznak, mert ha korán megy, és későn jön…nem maradhatnak fent sokáig. Ebből sok esetben vita is van, hiszen ők mindenképpen szeretnének találkozni az édesapjukkal.

Miután a munka, és a gyerekek miatt is elég káosz szokott lenni, ezért is szükséges összerakni már hét végén a jövő heti programot.

Vannak állandó programok, külön órák, amikre el kell jutni, ha csak nem lesz beteg valaki. Persze sokszor elmondom, még ha csak viccből is, hogy hétköznap nem jöhet közbe semmi, mert nem tudok újra tervezni.woman-1129248_640

A segítség jól jön

Sokszor nem is tudom, hogy hogyan hoznám össze a dolgokat egyedül, ha nem lenne segítségem. Mivel a szüleink meghaltak mér a gyerekek előtt, így nincs nagyszülői segítség, aki néha besegítene.

Évekkel ezelőtt volt egy nagyon jó barátnőm Rozi, aki egy balesetben meghalt. Sokat jártam eleinte hozzá, és sokszor ott is aludtam. Olyanok voltunk, mintha testvérek lettünk volna. Rozi a szülei egyetlen gyermeke volt, így amikor ő meghalt nem tudták, hogy mihez kezdjenek, mi lesz majd velük, és értelmét sem látták annak, hogy éljenek.

Miután mi Andrással összeházasodtunk, és kiderült, hogy babát várok, úgy döntöttem, hogy meglátogatom a szüleit. Miután az én szüleim nem éltek, nekik pedig nem volt gyermekük, gondoltam jól jön majd egy kis beszélgetés.

Emlékszem, milyen boldogok voltak, amikor megláttak. Rögtön behívtak, és azt sem tudták, hogy mivel kínáljanak. Aztán emlékszem, amikor a kabátot levettem, és megmutattam, hogy miért is jöttem, elállt a szavuk. Mindent töviről hegyire elmeséltem, részletes beszámolót tartottam nekik, mi történt mostanában.

A pót nagyszülők

Az igazi nagyszülők helyett most ők segítenek sokszor. Nekem arra volt szükségem, hogy segítsen valaki, akiben megbízhatok, nekik pedig új célra volt szükségük, hiszen ketten maradtak Azt hiszem jól kiegészítjük egymást. Rozit nem adhatom vissza nekik, és ők sem pótolhatják a szüleim hiányát, de az életben segíthetünk egymásnak, és lehetünk egymás támasza.

Most is nagy segítség, hiszen valahányszor el kell mennem valahová, ők mindig itt vannak, ha kell. Még közelebb is költöztek hozzánk, hogy tényleg jobban segítsenek, és rész legyenek az életünknek.

Minden hétvégén angol nyelvtanfolyamra járok, így biztos, hogy ekkor a gyerekek velük vannak. Szeretik is őket nagyon, hiszen mindig valami különleges dolgot csinálnak közösen, amit itthon nem lehet. Mivel Marika néninek vannak tyúkjai, így már az is nagy öröm, hogy „kilophatják” a tyúk alól a tojás.

Lehet, hogy sokszor a sors másképpen gondolja, mint ahogy mi szeretnénk, de abból is kihozhatjuk a legjobbat. Azt hiszem, nekünk sikerült megtalálni ezt.