Ausztriai munka, ajándék virágcsokor

El kell hogy meséljem életem legnagyobb boldogságát nektek. Persze nem indult minden túl jól, de végül ma én vagyok a legboldogabb.

Mindenki tudja, hogy hamarosan Valentin nap lesz. Az, hogy ki ünnepeli, és ki nem, ebbe most nem mennék bele, inkább csak az én történetemet mesélném el nektek.

A mi szerelmünk

Lassan indult a szerelmünk, elég döcögősen. Nem elég, hogy minden olyan nehéznek tűnt, az egyik nehézség jött a másik után. Balázzsal 4 hónappal ezelőtt ismerkedtünk meg. Jobban mondva ismertük egymást már évek óta, de csak most lettünk egy pár.

Szóval éppen hogy csak összejöttünk, már el is kellett válnunk. Hogy ez mit is jelent? A történet onnan indult ki, hogy mielőtt mi összejöttünk volna, Balázs megpályázott egy ausztriai munka lehetőséget, mint szakács. Miután elteltek hetek, nem jött válasz, nem is reménykedett benne. Na, ekkor jöttünk mi össze.

Hogy szerencsénkre e vagy sem, de miután összejöttünk, rá két vagy három hétre kapott egy emailt, melyben közölték vele, hogy felvennék a téli szezonra dolgozni. Az elválás igen csak nehéz volt, de tudtam, ha a kapcsolatunk ezt túléli rögtön az elején, akkor érdemes küzdeni a másikért.

A kapcsolatunk további alakulása

Az elválás nem volt könnyű, és nem 2 napra szólt, hanem legalább 2-3 hónapra. Rögtön az összejövetelünk után. Még alig tudtam valami közelebbit róla, de már nem is volt lehetőségem rá. Borzasztó érzés volt, mert az elválás pillanatában már tudtam, hogy fontos nekem.

A kapcsolatunk további részében az internet segítségével beszélgettünk, amikor volt rá lehetőségünk. Még jó, hogy legalább ez a forrás megmaradt a számunkra.

A közelgő ünnep

Soha nem történt velem semmi jó ezen a napon. Idén végre lehetett volna, hiszen van párom, még ha csak a távolban is, de most meg kilométerek választanak el tőle. Jó ez így? Már épp kezdtem depresszióba esni, és a lelkemben is viharok dúltak, mikor csengettek. Reménykedtem benne, hogy elmegy az illető, mert valahogyan nem voltam senkire sem ráhangolva, és beszélgetni sem volt kedvem. Tudom nem szép dolog, de vannak pillanatok, amikor az ember inkább szeretne egyedül lenni.

bridal-168832_640A csenőt nyomó valaki kitartó volt, hiszen már vagy második alkalommal csengetett, és kopogott is. Kénytelen voltam a barlangomból elő bújni, és kinyitni.

A titokzatos csengető

Nem fogjátok elhinni, hogy mi történt. Az ajtót kinyitva, egy csodás rózsacsokrot tartó fiatal ember volt. A nevemet kérdezte, hogy és hogy én vagyok e a… nem is értettem hirtelen, hogy kicsoda, hiszen nem is ismerem, és miért is hoz nekem éppen ő virágot, vagy menjünk még messzebb, honnan tudja hol lakom, és mi a nevem? Számos kérdés merült fel bennem, amire pillanatok alatt választ kaptam. Kiderült, hogy ő csak egy futár, aki egy megrendelést teljesít. Kérdeztem tőle, hogy kell e fizetnem, vagy aláírnom? Az aláírás megtette, fizetnem nem kellett szerencsére. Miután a csokorral a kezemben már, becsuktam magam mögött az ajtó, a konyha felé indultam, és vázát kerestem. Miután vízbe tettem a csokrot, és meg szerettem volna még egyszer szagolni, egy kis levélre bukkantam a csokor közepén, amit eddig észre sem vettem.

A levélke tartalma:

„Drága Kedvesem!

Innen a messzi távolból ezzel a csokorral szeretnék neked Boldog Valentin napot kívánni!

Szeretlek: Balázs”

Még egy ausztriai munka sem választhatja el attól, hogy nekem meglepetést szerezzen. Könnyek között írtam neki az üzenetet, és köszöntem meg neki, hogy életem egyik legszebb ajándékát megkaptam.